egyéb kategória bejegyzései

Amiről nem beszélnek – Egy érintett szülő lelki fejlődése

2010 vége felé úgy érzem megtaláltam mindazt, ami tényleg előre visz bennünket. A tornákon, a mozgás fejlesztéseken kívül, másra is szükség volt, méghozzá a lelki világunk rendbetételére. Nagyon fontos a szülők lelki világát rendbe rakni. Én eddig azt mondtam erre, hogy ugyan, nem rólam szól ez, hanem Timiről. De igenis, ha én nem vagyok boldog, ő sem lesz, mert a gyermek az anyja, apja lelki világára, érzéseire van húrozva, kódolva. Ha az anya nem tud őszinte boldogsággal közelíteni, ha van benne félelem, kétkedés, akkor sajnos nem fog sikerülni. Sokszor volt hullámzó a kedvem, mert ha kicsit haladtunk előre jó kedvű voltam, ha nem láttam javulást, akkor rossz kedvű voltam. Ez akár hetek, de akár napokon belül, sőt órákon belül is tudott változni. Bennem egyre kevesebb kétkedés van, ki merem mondani, hogy már nincs is. Mindig is bíztam abban, hogy rendbe jön Timi, hogy jó lesz, de ez kevés volt. Bízni, hinni és tudni különböző dolgok.

Tudom, hogy Timi mindenre képes lesz, ő már meggyógyult, csak a felépülési idejét töltjük.
Korábban, csak hittem, bíztam benne, hogy így lesz, de az nem volt elég. Történt valami, ami által 100% biztosra tudtam venni, hogy így is lesz. Azóta sokan mondják, hogy teljesen kicserélődtem. Apukám szerint, aki egyébként szókimondó ember, korábban olyan voltam, mint egy vénasszony, öregedő arccal, gondterhelt, stb, most meg kivirágoztam, olyan lettem, mint voltam.

II. Hogyan jutottam el ide? – Véletlenek nincsenek!

Sok-sok „véletlennek” köszönhetem, amelyek elvezettek egy-két emberhez, akik felnyitották a szemem. Azok a véletlenek persze nem voltak véletlenek – most már tudom, és talán az sem véletlen, hogy Te most éppen ezt olvasod, talán Téged ez visz el ahhoz az emberhez, akihez kell. Engem B.Gábor indított el ezen az úton, két napon át beszélgettünk számomra addig teljesen ismeretlen és kissé “furcsa” témákról. De akkor már éreztem bentről, megszólalt egy hang, hogy igen, ezen az úton kell tovább mennem, erősebben vert a szívem, és újra elkezdtem kivirágozni. Azt köszönhetem neki, hogy továbbirányított Váradi Tamáshoz, aki tényleg segített magamra lelni 2010 októberében.

Váradi Tamás egy természetgyógyász, de nem akármilyen. Biztosan sokféle akad köztük, ő más (mi nagyon tudtunk egy húron pendülni). Többszöri beszélgetés után kezdtem megérteni, mi is történik valójában, miről is szól a világ, mit is kerestem ezidáig, amit nem találtam. Mindig is hittem Istenben, de – bocsásson meg, aki nem így gondolja -, a templomokban, az evangéliumi közösségi házakban nem éreztem át azt, amit akartam. Kerestem, de sehol nem éreztem, amit kellett volna, csak a többiek után mentem, csináltam az elvártat. Csak kettesben találtam meg magam Istennel, ha egyedül voltam vele. Jézus is többször elvonult, egyedül gondolkodott, kinnt a szabad ég alatt. Hát én ugyanígy éreztem. Ha felnéztem egy csillagos égre, láttam, amit kellett, ha az erdőben jártam, éreztem, amit kellett. Nekem ott volt a „hazám”.
Amikor a Tamásnál jártam, egy egyszeri kezelés, szellemműtét elég volt, hogy újra magamra találjak, és Istennel való kapcsolatomat megértsem. Ez persze sok beszélgetést, kérdések-válaszok sokaságát szülte.
Én a Tamásnál láttam a Timit szaladni felém néhány szál virággal, és mivel hosszabb hajjal láttam, már nagyobbacska volt, így teljesen reálisnak is tűnt, hogy meg lesz, járni fog, csak még egy kis idő kell, hogy mindent, de mindent megtanuljunk. Ő is, és én is. Ezt nevezik a természetgyógyászok bioenergiának. Egy mélytudati szintre visz el, ahol szembesülsz az addigi életeddel és ott bocsánatot kérsz a hibáidért, majd tiszta lappal indulsz. Ez a szellemgyógyászat. Amikor ezelőtt pár hónapja először hallottam erről, és elkezdtem kutakodni (táltosokról is), akkor még kicsit furcsa, idegen érzésem volt, mert így nem igazán hittem ebben. Sőt túl sok infom sem volt erről. De az olyan mondások, mint “ép test, ép lélek”, meg hogy minden testi bajunk lelki eredetű, végülis ősidők óta léteznek, és igazak. Igenis, már saját tapasztalatból tudom, hogy teljesen igaz: lelkünk, szellemünk, és fizikai testünk van. Íme Váradi Tamás (http://www.varadi-tamas.hu/), amint egy csodálatos bibliai idézetet mond (én 100x meghallgattam, elolvastam).

Márk evangéliuma 11:23-24

Tamás egyébként szem specialista is, hihetelen módon jól tudja gyógyítani a szemeket. 2011 elején már Timi ha nem fáradt, nagyon-nagyon ritkán bandzsít be, és ha rászólunk, akkor kijön belőle magától. A tekintete is egész más lett, 2011 közepére szinte teljesen megszűnt a befelé bandzsítása. Azelőtt sokszor a fejem fölé nézett, és nem a szemembe. Nem is értettem miért. Most már sokat néz a szemembe, de rájöttem, hogy Timi talán azért nézett a fejem fölé, mert az aurámat, vagy koronacsakrámat figyelgethette. Ki tudja!?… Továbbra is sokat néz Timi el, ne a szemünkbe, de mostanra már biztos vagyok benne, hogy ő többet lát, mint mi. Nem bambul, teljesen követi a szemével, amit/akit épp néz, rá is mosolyog néha. Még Apa is megbizonyosodott felőle.
Ajánlott Tamás egy könyv sorozatot, a Vlagyimir Megre: Anasztázia c. könyveket, amelyek egyenesen fantasztikusak!

III. Útravaló: “Figyeld a világot!”

Tamástól kaptam útravalónak a fenti mondatot, így jutottam el 2010 novemberében egy szemináriumra Salzburgba, Eric Pearl előadásában. Hozzá egyébként egy NES terápiás oldalon keresztül jutottam el, ott volt egy film „Az élő mátrix” (The living matrix) címmel (magyarul feliratozva is olvasható – javasolom mindenkinek!), amely arra késztetett, hogy megnézzem, mi is ez. Ott is történt valami. Valami aktiválódott bennem, és azóta érzek dolgokat. Nem tudom, hogy megy, hogy működik, de valamit érzek. Íme a film (figyelem! egész estés, hosszú film, de nagyon megéri megnézni!):

Ezen a szemináriumon az un. kapcsolatteremtést tanultuk. Ez hasonló a bioenergiához, ez bárki által elsajátítható. A lényege, hogy Isten/Univerzum/Mindenség áll a középpontban. Én Istennek nevezem. Van, aki azt mondja, hogy az Univerzum, van aki azt mondja, hogy a mindenség. Mindegyik igaz, bár először idegenül hangzott a számomra. Isten talán nem egy szakállas öreg őszes ember, hanem Ő minden. Ő van mindenkiben, minden élőlényt Ő teremtett, és minden emberben ott van. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire vesszük fel vele a kapcsolatot. Én most is érzem, hogy itt van bennem, velem, ahogy ezeket a sorokat írom. Mégpedig a fejemmel érzem. Rajtam úgy érződik, hogy egy kellemes fej bizsergésben van részem, kicsit szorító, kicsit bizsergő érzés. Mindig ezt érzem, ha rágondolok. Talán ilyenkor jönnek a sugarak, ilyenkor van meg az összeköttetés a mindenséggel. Nem tudom én sem. De van.
Ezekkel a sugarakkal, fénnyel gyógyítani lehet. Ezek a sugarak – nehogy félreérthető legyen – nem káros sugarak, hanem valamiféle fények, rezgések, húrok, melyek minket éltetnek, körülszőnek és összekötnek a Mindenséggel, Istennel. Saját szemem láttára lettek sokkal jobban emberek. És hihetetlen, de nekem is sikerült a gyógyítás. Illetve nem nekem, mert ezeket nem én csinálom, csak részt veszek benne. Isten sugarai gyógyítanak. Ezek a sugarak a Szeretet sugarai. Például Anyukám nagyon derék-, és térdfájós, az emeltre nálunk négykézláb tudott csak felmenni, miután kezeltem, utána felment rendesen és le is jött. Testvérem most áldott állapotban van, és kiment a dereka, ahogy nagyobbik gyermekét emelte. Mozdulni sem tudott, egyszerűen nem tudott felállni. Karácsonykor volt ez, és nem nagyon tudtam odamenni, így távolból, otthonról csináltam, egy jó fél nappal később, mint hogy ez történt. Azután felállt egyedül. Hihetetlen még most is számomra. Mikor hazajöttem Salzburgból, kipróbáltam a nagyobb gyermekeimen. Hihetetlenül reagáltak. Mondták, hogy a gyerekek még nagyon össze vannak kötve a Mindenséggel, de az ember ezt nem hiszi, ha nem látja. És amint elkezdtem csinálni nekik, azonnal olyan heves reakcióik voltak, hogy elképesztő. Boti azt mondta rögtön, hogy a fejem, anya a fejem. Azonnal érezte azt, amit én a fejemben. Kinga pedig úgy elkezdett vergődni, hogy már-már ijesztő volt. Én is vergődtem, amikor nekem csinálták, csak kevésbé intenzíven. Az emberek többsége nem vergődik, kicsi, de szemmel látható jeleket mutat arra, hogy hogyan reagál ezekre a gyógyító sugarakra, melyet Isten küld. Épp a Pilisben voltunk kirándulni pár napra, mikor kezeltem Timit. Másnap egész nap csak sétálni akart, járni akart, nagylányos dolgokat akart csinálni. Az ő reakciói sokkal kisebbek voltak, mint a nagyoké. Megjegyzem, hogy a nagyok nem tudták, mit csinálok, és hogyan kell rá reagálni (6-7 évesek).

IV. Mi lett a legfontosabb? Mi változott?

Már tudom, hogy Timi lelke és szelleme annyi idős, mint ahány éves. Amióta nagylányos dolgokat csinálunk, sokkal kiegyensúlyozottabb, jobban eszik, ügyesebb a mozgásban. Boltosat játszunk, babásat, tanyásat, kutyásat, mint amilyeneket ebben a korban kell, csak segítek a mozgásban, és a játék közben becsempészek egy-egy feladatot, úgy, hogy az ne is torna gyakorlat legyen. Persze mászva közlekedünk, de ez így nem tornagyakorlat, mert hiszen kutyásat játszunk. Megetetjük az állatokat/babákat, akiknek a kajáit a földről kell felszedni, megfogni, felállni vele, betenni a szájába, és elengedni azt. A boltos játéknál a földön lévő kosárból vesszük fel a kajákat, és bedobjuk az asztalon lévő kis táskába (guggolás-felállás). Aztán megfőzzük, és leülünk megetetni a babákat, magunkat. Mindent tök jól vesz Timi, érzi, hogy ezt játékból esszük meg, ő is éppen olyan jól eljátsza, mint a nagyok. A konyhában is segít főzni, ül az etetőszékében (bár egyedül még nem tud), és együtt kavarunk, pucolunk, stb. Ez nagyot lendített az életminőségünkön, hogy felismertük, hogy őt a korának megfelelően kell foglalkoztatni, mert okos, és mindent ért. Azóta, hogy ezt felismertük, a szeretetünk is megváltozott! Persze mindig szerettük Timit is, és rendkívül sok törődést kapott, már-már lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy a nagyokkal alig foglalkozok, a Timivel meg sokat. De a nagyok is ezt igényelték. Sosem engedték, hogy a Timi rossz kedvű legyen, sírjon, sőt ha néha elegem volt, és azt mondtam, hogy most akkor hagyom sírni, akkor a nagy gyermekeim szóltak rám, hogy de hát a Timi sír, menjek oda, és vigasztaljam meg. Mindig önzetlenek voltak, sosem kaptam meg tőlük, hogy „Anya, Te mindig csak a Timivel foglalkozol”. Ő mindig más volt. Rá is jöttem, mostanában, hogy miért is más ő, hiszen más testvérrel szemben mindig jelentkeznek féltékenységi rohamok.

Timi maga a SZERETET.

Ő csupa szeretet, nagyon közel áll Istenhez, és minket hatalmas dolgokra tanított meg. Nem mi tanítjuk őt, hanem ő tanít minket. Mi megtanítjuk őt járni, enni-inni, stb, de az igazán fontos dolgokra, a szeretetre, a belső egyensúly elérésére, a boldogságra, az állandó kiegyensúlyozott belső békére ő tanított meg minket, és tanít a mai napig is. Mi többet köszönhetünk neki, mint ő nekünk, bár mások azt mondják, hogy hihetetlen, amit érte megteszünk. Kölcsönös. A szeretet motivál minannyiunkat.

Még egy nagyon fontosat szeretnék kiemelni azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat:
„A szónak, a gondolatnak teremtő ereje van!” Ezt jegyezze meg mindenki magának, és gondolkodjon el rajta. Nálam bizonyosságat tett ez. Amikor a neuroloógusok mondták a rossz híreket, még nem is volt annyira egyértelmű, sőt abszolút nem, de ők megteremtették a kimondott szóval, ugyanis, bennünk olyan negatív folyamatok játszódtak le, hogy ezekkel megteremtettük a rosszat.
Amióta nem gondolok olyanra, ami hátrébb vinne minket, hanem csak a pozitívat, a jót látom magam előtt, határozott léptekkel haladunk előre, és látom, hogy minden rendben lesz. Látjátok, le sem írom, hogy milyen rossz dolgokat kaptunk meg a sztár orvosoktól, mert látni sem akarom, és gondolni sem akarok rá…
Szóval, szóban, gondolatban csak azt engedjük be magunkba, és csak azt engedjük ki magunkból, ami előre visz!

Ehhez kellett ez a felismerés, és kellett, hogy úgymond elfogadjam a helyzetet. Ezt sem értettem, hiszen hogy lehet elfogadni azt, hogy nem lesz jó. De nem azt kell elfogadni, hogy nem lesz jó, valami nem fog működni, hanem azt, hogy meg van mindennek az oka, és talán tanulhatunk ebből. Kellett ehhez 2.5 év, kellett hozzá a dévényes Dankuli Edit, kellett hozzá a B.Gábor és a Váradi Tamás, valamint az Eric Pearl tanfolyam, és kellettem hozzá én és Janó támogatása.

Azóta, hogy Tamás rendszeresen kezeli energiával Timit, és látom, hogy olyankor mindig sokkal erősebb és ügyesebb, sőt nem csak én, hanem Jani is, azóta én is másképp csinálom Timin ezeket a “kezeléseket”. Rájöttem, hogy az Eric Pearl féle nekem nagyon franchise, valami nem tetszett benne. De csak az előadás mód az, ami nem tetszett, bár így jut el a legtöbb emberhez a leggyorsabban. De amit Tamás és Ropi Éva csinál, az az ami nekem való. Számomra is felfogható, egyszerű síkon tartva az egészet, nincs túlmisztifikálva, nem szuper ezoterikus, ami szó hallatán már rosszul vagyok. Az az, amit a régmúltunk, történelmünk diktál, ez volt a szívemben, ezt kell tanulnom, alkalmaznom, és főleg tanulnom a Timin alkalmazni, mert látom, ha csinálom, működik… Csak még sok a tanulnivalóm!
Aki végig olvasta, és úgy érzi, érdekli ez az út, szívesen beszélgetek erről, személyesen is, levélben is.

forrás: http://timiafeny.blogspot.com/p/lelkunk.html

Csökkenti a vérnyomást a szoptatás

Az anyatej gyermekre gyakorolt jótékony hatásai ma már közismertek, és egyes kutatások azt is bebizonyították, hogy a szoptató nők kevésbé vannak kitéve a magas koleszterinszint, a diabétesz és a szívbetegség veszélyének. Az American Journal of Epidemiology című folyóiratban most megjelent új tanulmány szerint emellett ezeknek az anyáknak a vérnyomása is alacsonyabb lehet.
Tovább a folytatáshoz

Öt év a halmozottan sérült gyermekek szolgálatában

Hazánkban egyenetlen területi megoszlással és csupán kevés intézményben, eltérő színvonalú szakmai, illetve infrastrukturális feltételek mellett segítik a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek fejlesztését. A változó jogszabályi környezet, a sérült gyermekeket nevelő családok jelenlegi, jövőbeli lehetőségei, az őket segítő civil szervezetek tapasztalatai konferencia keretében kerülnek bemutatásra Hódmezővásárhelyen 2011. szeptember 16-án, a városban működő Csodaház Foglalkoztató Központ és Fejlesztő Iskola 5 éves fennállásának alkalmából.
Tovább a folytatáshoz

Beperli az államot az oltásmegtagadó család

Ügyvéd segítsége nélkül beperli az államot az az ópusztaszeri házaspár, amelyik nem hajlandó beoltatni tizenhárom hónapos kislányát, írja a Délmagyarország.
A szülők precedenst akarnak teremteni, egyúttal azt szeretnék elérni: ne érhesse a gyereket hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy egyetlen kötelező védőoltást sem kap meg.
Tovább a folytatáshoz

Nekik semmit nem jelent az iskolakezdés

Több száz olyan gyerek él Magyarországon, akik nem indulnak szeptember 1-jén iskolába. Nem rajtuk múlik, hogy otthon maradnak. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek tankötelesek, tavaly óta joguk is van iskolába járni, csak éppen az iskoláknak nem kötelező felvenni őket. Esélyeik jórészt a szerencsén múlnak, azon, hogy hova születtek és akad-e a közelben őket is befogadó iskola.
Tovább a folytatáshoz

Kifut az időből a problémás gyerekeken spóroló főváros

Negyvenezerről 25 ezer forintra csökkentette a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó intézmények támogatását a főváros még nyár elején. Akkor felkérték Tarlós István főpolgármestert, hogy találjon megoldást a pénz újbóli megemelésére, de egy nappal a tanév kezdete előtt ez még nem sikerült, bár állítólag dolgoznak a megoldáson. Több, problémás gyerekekkel is foglalkozó iskola igazgatója szerint bizonytalan a jövőjük.
Tovább a folytatáshoz

A fővárosi önkormányzat szerdán tárgyalja a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók támogatási összegének csökkentését javasló előterjesztést. Az autista, magatartászavaros, testi, érzékszervi fogyatékos gyerekek neveléséhez eddig fejenként havi 40 ezer forinttal járult hozzá Budapest költségvetése, ha elfogadják a javaslatot, felére csökken az összeg. A szolgáltatást végző intézmények azt állítják, ha jön a megszorítás, bezárhatják a kapukat.

Tovább a folytatáshoz

Azért vannak, hogy mások jól élhessenek – bemutatjuk a TASZ Láthatatlanok című filmjét

Magyarországon fogyatékos emberek ezrei élnek tömegintézményekben elzárva a társadalomtól, sokszor embertelen körülmények között. A TASZ dokumentumfilmje bemutatja a helyzetüket, és azt is, hogyan élhetnének köztünk emberhez méltó életet. A film az Indexen debütál.

Az értelmi fogyatékossággal, halmozott fogyatékossággal vagy autizmussal élő emberek családjainak többsége a létminimum alatt, ijesztő szegénységben él. Legalább százezer emberről és családjaikról van szó. Sokuk életfeltételei csak akkor javulhatnak, ha intézetbe adják fogyatékos gyermeküket. A filmben családok és fogyatékos emberek mesélnek nélkülözésről, elszigeteltségről, az intézetek sokszor embertelen világáról.
Magyarország 1998-ban fogadta meg, majd nemzetközi egyezményben is megerősítette, hogy az 50-200 embert összezsúfoló nagy létszámú tömegintézményeket lebontja, és helyettük közösségben lévő, normális emberi életet biztosító lakhatási szolgáltatásokat hoz létre. Ennek ellenére ma is legalább 15 ezren élnek mintegy 150 ilyen intézményben, többnyire megalázó körülmények között, lakóhelyüktől messze, elzárva a világtól.

Pedig léteznek hazánkban is jó megoldások, amelyek nem drágábbak az intézeteknél. Ezek vagy kiscsoportos, alternatív lakhatási szolgáltatást – például egy tízfős családi házban működő lakóotthont – vagy pedig a fogyatékos személynek, saját lakásában való segítségnyújtást jelentenek. Az ilyen szolgáltatások alig-alig hozzáférhetők Magyarországon, ezeket főként civil szervezetek működtetik. A hazai szociálpolitika a rendszerváltás óta vállalásaival szemben a tömegintézmények renoválására és újjáépítésére fordította a legtöbb pénzt, nem véletlenül: ezek a tömegintézmények számos munkahelyet és fejlesztési pénzt jelentenek egy-egy elmaradott térségnek – mindezt a fogyatékkal élők kárára.

A Társaság a Szabadságjogokért 2007 óta készít rendszeresen emberi jogi kisfilmeket. A Láthatatlanok c. filmet Verdes Tamás és Takács István Gábor készítette. A TASZ munkatársai nem képzett filmesek, hanem jogvédő aktivisták, akik nagyrészt autodidakta módon tanulták meg a filmkészítés alapjait. A filmek célja a tényfeltárás és dokumentálás mellett a hazai és nemzetközi emberi jogi helyzet aktív befolyásolása.

A TASZ filmes programjának indulása óta több mint 200 videó készült, amelyek drogpolitikával, a hazai roma közösség helyzetével, betegjogokkal, politikai szabadságjogokkal, információszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkoznak. A TASZ 2010 óta rendszeresen foglalkozik a fogyatékossággal élő személyek helyzetével. Az összes TASZ film megtekinthető és letölthető a szervezet honlapján.

(Ez a szöveg az Indexen 2010.05.27-én megjelent cikk szövegének másolata)

forrás: http://tasz.hu/lathatatlanok